Meg lehet ezt szokni. Nincs pittyegés, nincs villogás, nincs felesleges bambulás. A kollégáim azt kérdezik, miért nagy dolog. Ők nem függők. Oké, alapjaiban én sem, de sikerült szépen beépíteni az életembe a virtuális bolyongást, olyannyira, hogy felesleges és kevésbé felesleges időmben is sokszor les(t)em a kijelzőt. Ma pedig eljött az első nap, amikor a közelébe… Read More Egy hét Facebook nélkül – figyelem (III. rész)
Nehéz ügy. Kikapcsoltam a telefonon az értesítőt (egyetlen mentségem, hogy miért nem szedtem le: digitális analfabétaként fogalmam sincs, hogy kell újra telepíteni), nem mentem a géppel az oldal közelébe, és csak magamra koncentráltam. Na jó, nem, mákos vagyok, jöttek a barátaink, kellemes, beszélgetős, vidám vasárnap este – itt gond nem lehet. Aztán csörög a a… Read More Egy hét Facebook nélkül – első pár óra (II. rész)
Vasárnap este van, én meg órák óta ülök a gép előtt, néha cikket olvasok, néha írok ide is, közben előkerül a napok óta kacsintgató könyv is, de minduntalan vissza-visszatérek a géphez. Vagy a telefonom kijelzőjéhez. Nem normális dolgokat csinálok, a Facebookot nézegetem. Ki hol jár? Ki melyik bölcs idézetet találta meg mára? Ki hogy érzi… Read More Egy hét Facebook nélkül – a kezdet (I. rész)
Valamikor a húszas éveim közeledtével valaki azt mondta, ne akarjam siettetni az időt, a húszas évek tovaszállnak majd, akár egy pillanat, aztán beköszönt a harminc, ott pedig nem egy-egy év, hanem az évtized fog hirtelen elsuhanni. Nevettem. Körülbelül 18 éves voltam, és baromira felnőtt akartam lenni. Igazi felnőtt. Felnőtt élettel, felnőtt problémákkal, olyan felnőttes –… Read More Öregedésem jelei