Azért hajtunk, hogy boldogok legyünk. Boldogok: hogy legyen kajánk, legyen biciklink, legyen kocsink, legyen lakásunk, legyen pénzünk. Legyen pénzünk nyaralásra, a gyerek cipőjére, új táskára, csak hajtunk és hajtunk, közben szépen motivál bennünket a tudat, hogy ha hajtunk a boldogságért, bizony boldogok leszünk. De ha állandóan hajtunk, akkor mikor élünk? Persze tudom, hogy egy idális világban… Read More Ha állandóan hajtasz, mikor élsz?
Napok óta hangos az internet attól az edzőtermi esettől, ahol nem folytathatja tovább a sportolást egy Down-szindrómás fiú. Hogy napokkal a hír felröppente után már ott tartunk, hogy nem kitiltották a konditeremből, hanem megkérték a többi vendég visszajelzése alapján, hogy ne itt akarjon lefogyni, teljesen lényegtelen. Ahogy az is, hogy a terem vezetője a bulvársajtót… Read More A megosztáson túl mit teszel a fogyatékkal élőkért?
Korábban inkább pozitív felhanggal bíró negatív tulajdonságnak, munkahelyen, állásinterjún, általános jellemzésnél pedig jó beugrónak gondoltam, hogy maximalista vagyok. Mert tényleg az vagyok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem annyira pozitív dolog, sőt, ráadásul ahelyett, hogy katalizátorként működne bennem, kiderült, hogy kézenfogta a parázást is. Az egész azzal kezdődött, hogy ügyes gyerek voltam. Jól tanultam,… Read More Ezért ne legyél maximalista!
Életünk során folyton-folyvást olyan helyzetekbe keveredünk, amikor határoznunk kell, merre folytatjuk azt a bizonyos utat. Magánéletben, munkában egyaránt. Mindig arra törekszünk, hogy jól döntsünk, így aztán folyamatosan stresszhelyzetbe taszítjuk magunkat. Mert soha nem lesz senki, aki előre garantálja, hogy a döntés következtében jó felé indulunk. Szerintem viszont nem itt kezdődik a dolog, eggyel korábban. Amikor… Read More Korábban döntesz, mint gondolnád
Van az a pont, amikor a nyugis napon egyszer csak előtör az emberből a félelem – valami nincs rendben. Aztán ez a félelem tárgyat talál magának – és olykor elkezdünk parázni. Félelemlista, a teljesség igénye nélkül. Az egész teljesen keszekuszán, a semmiből jutott eszembe. Vélhetően a széthajtott nap hozománya: nem akarok most elindulni akárhová, mert… Read More Én így félek – mindennapi paráink
Ciki helyzetbe keveredtem a minap. Álltam a metróban szerelvényre várva, amikor elkezdtem bámulni egy fiút. Mert ismerős volt. Arra gondoltam, az egyik volt osztálytársam az, de nem voltam biztos benne. Aztán, mint egy tini, elkaptam a fejem, és kitartóan elkezdtem bámulni az alagút falát. Éreztem, hogy ő is néz, gondoltam ő a fiú, ha megismer,… Read More Elbújtam, mert nem ismertelek meg
Nem nagyon tértem magamhoz ettől a könyvtől. Igaz, nincs negyed órája, hogy befejeztem, de olyan súlyos nyomással nehezedik rám, hogy szinte fulladok, és nagyon nehezen hiszem el, hogy mindezt csak olvastam. Súlyos, nehéz könyv, valós képekkel, pontos társadalmi és helyzet ábrázolással, mély érzelmekkel. Németh Eszter első könyvétől valami könnyed szórakoztatást vártam. Kötéltánc címmel tulajdonképpen mindenre… Read More Kötéltánc
Repülni jó. Óriásgépeken ülve, sosem látott magaslatokból szemlélni az alattunk lévő világot, hihetetlen sebességgel jutni el az utazás végcéljához, szárnyak nélkül a felhő fölé emelkedni – a repülés nem véletlenül vonzza az embereket a kezdetek óta. Az pedig külön öröm, hogy a repülés „általánosodásával” egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy gépre szállva maguk is repüljenek.… Read More Levegőben dolgozni, bőröndből élni
Van az a pont, van az az idő, amikor elkezdesz aggódni értük, mert már nem rettenthetetlenek, mint azt gyerekként láttad. Van az a pont, amikor elkezd rajtuk látszódni az idő. Van az a pont, amikor elkezdesz aggódni, furcsa, addig nem ismert, elfogódott aggódással, pedig te vagy a gyerek, és ők a felnőttek. Van az a… Read More Igazi hősök
Vihogunk. Mint a 16 éves kamaszok a ház előtt rajtakapás előtt, bringákat a bokornak támasztva, csak vihogunk. Egy házban lakunk a barátainkkal, talán egy kicsit féltünk is tőle az elején, hogy jószomszédi iszony vagy viszony lesz, de most, amikor vihogunk egy hosszú hét után, nincsenek kérdések. Támasztjuk a falat és egymást. Hosszú hét volt, stresszes,… Read More Egy hosszú hét margójára