Kristálytiszta levegővel, élénk színekkel, haragos hullámokkal várt minket a Balaton, mintha tudta volna, az elmúlt évet mindannyian szívesen hagyjuk magunk mögött. Bár én személy szerint jobban örültem volna egy fagyos, jeges, hideg január elsejének, tagadhatatlan, hogy fantasztikus volt a napsütésben sétálni a parton, elhinni, hogy 2022 igazán új és boldogabb, vidámabb, egészségesebb, teljesebb lesz. Mintha… Read More Fogadalmak helyett
Kedves és szerethető, jópofa lányregény. Egy barátom ajánlására vettem kézbe Imre Viktória Anna második regényét, Az Őrült Hold alatt címűt, ráadásul azzal az ígérettel, hogy még jobb lesz, mint a Kísértés Rt.. Összességében pedig tényleg, annak ellenére, hogy valóban lányregény (ez nem baj, csak én nem ugrálok értük), ellenben okos, szórakoztató és kalandos is. Tetszik… Read More Az Őrült Hold alatt
Nem nagyon olvastam még olyan könyvet, ahol végig viszketett a tenyerem, hogy valakit jól pofán vágjak a szereplők közül. Azt hiszem szórakoztató, vicces könyvre számítottam, amikor ennek nekiálltam, de nem jött be a várakozás, ugyanakkor mégsem vagyok csalódott, mert tökéletesen lefestett egy olyan világot, amivel soha nem tudtam azonosulni. Szögezzük le az elején: nem, nem… Read More Az ördög Pradát visel
Nem tudom, akarok-e gyereket. Nyilván foglalkoztat a kérdés, és ezért teszem fel, de senki ne higgye, hogy ha egy nő kijelenti: „nem akarok”, akkor az pont a fordítottját jelenti. Ebben a témában biztos nem. Ott és akkor azon a ponton, abban a pillanatban így gondolja. Aztán lehet, hogy másnap, egy hónap múlva, 5 évvel később… Read More És ha mégsem akarok gyereket?
Repülni jó. Óriásgépeken ülve, sosem látott magaslatokból szemlélni az alattunk lévő világot, hihetetlen sebességgel jutni el az utazás végcéljához, szárnyak nélkül a felhő fölé emelkedni – a repülés nem véletlenül vonzza az embereket a kezdetek óta. Az pedig külön öröm, hogy a repülés „általánosodásával” egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy gépre szállva maguk is repüljenek.… Read More Levegőben dolgozni, bőröndből élni
Hideg van. Furcsán hideg. Pedig tudom, hogy vársz a vasútállomáson. Megígérted, én meg érzem is. Mindig érzem, mintha soha nem távolodnál el. De mostanában sokszor vagy távol. Pedig ugyanúgy hívsz. Ugyanolyan a hangod. Ugyanolyan minden. Mégis érzem. Tudom. Előbb tudom, mint te. Ez feszít belül. Téged is feszít, de téged más miatt. Pedig tudom az… Read More Állomás
Komolyan elegem van. Elegem, hogy nem olvasok másról a neten, mint hogy mivel fogyjak az utolsó pillanatban nyaralás előtt (igen, már csak két hét és indulok), melyik a legelőnyösebb fürdőruha-bikini-trikini-akármi, amiben feszíthetek, hogyan húzzam be a hasam, hogy (végre) jó képek készüljenek rólam, most pedig azt látom, mit ne egyek a strandon, hogy ne hízzak… Read More Éhezz a strandon!
Kicsit meglepődtem, amikor az Agatha Raisin-sorozattal kapcsolatban a neten bujkálva beírtam a keresőbe a „spenótos halálpite” szavakat, és két verzióban dobta ki, a második volt a „spenótos halálpite könyv”. Nem akarom ezt bolygatni, de el tudom képzelni, hogy a sütis krimisorozat mellett volt, aki utánanézett az elkészítésnek. Vagy nem, csak lusta volt beírni, a google… Read More Találkozás a spenótos halálpitével
Imádom az internetes portálok ingyen (a szolgáltatói díj megfizetése után viszonylag olcsón, néha) elérhető okosításait, esetleg téveszméit, egymásnak ellentmondó életvezetési tanácsait. Igyál elég (értsd minimum 2,5 liter) vizet naponta kontra nehogy sok vizet igyál, mert belehalhatsz. Csökkentsd a súlyod, egyél mindent édesítőszerrel kontra nehogy édesítőszert tegyél a teába, mert cukorfüggőséget okoz. (Olvasom az egyik oldalon,… Read More Birkák népe
Kitört a tavasz. Bringára pattanunk, tekerünk a napsütésben, lágy szellő simogatja a hátam, szembe nevet a nap, amíg húzunk előre. Harmadik utcán a népszerű cukrászda, bizony, a család együtt tölti a vasárnapot, szigorúan kocsival közlekedve – az út alatt még közelebb kerülnek egymáshoz a 2 négyzetméteren – innentől kezdve a kanyarban is autók egymásra tapadva,… Read More Itthon vagyok otthon