Emlékszik még valaki, milyen volt az élet a mobilok nélkül? És arra, milyen volt Facebook nélkül? Előbbire még csak-csak (mégiscsak egy új korszak kezdődött az életünkben), utóbbi azonban olyannyira az internet terjedéséhez datálható, hogy talán még évet sem tudnánk mondani, ami a kezdetet illeti. Néha előkerül ez a téma a baráti beszélgetések során is: milyen… Read More Egy hét Facebook nélkül – függetlenség (IV. rész)
Meg lehet ezt szokni. Nincs pittyegés, nincs villogás, nincs felesleges bambulás. A kollégáim azt kérdezik, miért nagy dolog. Ők nem függők. Oké, alapjaiban én sem, de sikerült szépen beépíteni az életembe a virtuális bolyongást, olyannyira, hogy felesleges és kevésbé felesleges időmben is sokszor les(t)em a kijelzőt. Ma pedig eljött az első nap, amikor a közelébe… Read More Egy hét Facebook nélkül – figyelem (III. rész)
Nehéz ügy. Kikapcsoltam a telefonon az értesítőt (egyetlen mentségem, hogy miért nem szedtem le: digitális analfabétaként fogalmam sincs, hogy kell újra telepíteni), nem mentem a géppel az oldal közelébe, és csak magamra koncentráltam. Na jó, nem, mákos vagyok, jöttek a barátaink, kellemes, beszélgetős, vidám vasárnap este – itt gond nem lehet. Aztán csörög a a… Read More Egy hét Facebook nélkül – első pár óra (II. rész)
Vasárnap este van, én meg órák óta ülök a gép előtt, néha cikket olvasok, néha írok ide is, közben előkerül a napok óta kacsintgató könyv is, de minduntalan vissza-visszatérek a géphez. Vagy a telefonom kijelzőjéhez. Nem normális dolgokat csinálok, a Facebookot nézegetem. Ki hol jár? Ki melyik bölcs idézetet találta meg mára? Ki hogy érzi… Read More Egy hét Facebook nélkül – a kezdet (I. rész)
Valamikor a húszas éveim közeledtével valaki azt mondta, ne akarjam siettetni az időt, a húszas évek tovaszállnak majd, akár egy pillanat, aztán beköszönt a harminc, ott pedig nem egy-egy év, hanem az évtized fog hirtelen elsuhanni. Nevettem. Körülbelül 18 éves voltam, és baromira felnőtt akartam lenni. Igazi felnőtt. Felnőtt élettel, felnőtt problémákkal, olyan felnőttes –… Read More Öregedésem jelei
Nem nagyon tértem magamhoz ettől a könyvtől. Igaz, nincs negyed órája, hogy befejeztem, de olyan súlyos nyomással nehezedik rám, hogy szinte fulladok, és nagyon nehezen hiszem el, hogy mindezt csak olvastam. Súlyos, nehéz könyv, valós képekkel, pontos társadalmi és helyzet ábrázolással, mély érzelmekkel. Németh Eszter első könyvétől valami könnyed szórakoztatást vártam. Kötéltánc címmel tulajdonképpen mindenre… Read More Kötéltánc
Kedves és szerethető, jópofa lányregény. Egy barátom ajánlására vettem kézbe Imre Viktória Anna második regényét, Az Őrült Hold alatt címűt, ráadásul azzal az ígérettel, hogy még jobb lesz, mint a Kísértés Rt.. Összességében pedig tényleg, annak ellenére, hogy valóban lányregény (ez nem baj, csak én nem ugrálok értük), ellenben okos, szórakoztató és kalandos is. Tetszik… Read More Az Őrült Hold alatt
Irigy vagyok. Nemrég kiderült, hogy az egyik barátunk gyermeket vár. Egy másiknál a napokban született meg a bébi. Egy harmadik pár újfent a gyermekáldás örömei elé néz, a negyedik tegnap posztolt fotókat az újszülött babáról. (És így tovább.) Egyébként örülök nekik. De irigy is vagyok. Irigy, mert bennem nincs meg ez a rohadt érzés. Pedig… Read More Irigy vagyok, mert gyereked lesz
Szeretném azzal kezdeni, hogy hát ez olyan izé. Tudjátok, az az izé, amit akkor mondunk, amikor izé. Mert ez a könyv olyan. Izéféle. Ettől pedig kicsit keszekuszán érzem magam. Mert nálam egy könyv vagy jó vagy nagyon jó (és további fokozási fázisok) vagy rossz, bűnrossz és társai, de izéféle nem szokott lenni. Hát ez az.… Read More A bosszú Pradát visel
Nagy öröm ért, amikor pár nappal ezelőtt az Anna’s Books blog jelölt a díjra. Korábban láttam egy-két oldalon, hogy a bloggerek büszkén mutatják, díjat kaptak, aztán a jelölést tovább ajándékozzák, de azt nem hittem, hogy kezdőként magam is e kitüntetés tulajdonosa lehetek. Ezért nagyon örülök és köszönöm! A Liebster Blog Award közelebbről: bloggerek adják egymásnak… Read More Liebster Blog Award – bloggertől bloggernek