Szeretném azzal kezdeni, hogy hát ez olyan izé. Tudjátok, az az izé, amit akkor mondunk, amikor izé. Mert ez a könyv olyan. Izéféle. Ettől pedig kicsit keszekuszán érzem magam. Mert nálam egy könyv vagy jó vagy nagyon jó (és további fokozási fázisok) vagy rossz, bűnrossz és társai, de izéféle nem szokott lenni. Hát ez az.… Read More A bosszú Pradát visel
Nem nagyon olvastam még olyan könyvet, ahol végig viszketett a tenyerem, hogy valakit jól pofán vágjak a szereplők közül. Azt hiszem szórakoztató, vicces könyvre számítottam, amikor ennek nekiálltam, de nem jött be a várakozás, ugyanakkor mégsem vagyok csalódott, mert tökéletesen lefestett egy olyan világot, amivel soha nem tudtam azonosulni. Szögezzük le az elején: nem, nem… Read More Az ördög Pradát visel
Ül a kávézó lépcsőjén, koszos, szürkére kopott, időrágta télikabátjában, feslett farmerjában, a lábán vagy két mérettel nagyobb cipő. Az arca megviselt, akár egy háborús harcosé, nagy, gondozatlan szakálla körülöleli az arcát, de tiszta a szeme, kontaktust keres. Közben lassan hull alá a tavaszi eső. Odakint fiatalok, mulatoznak, az öreget szekálják, kicsit tartanak is tőle, hátha… Read More Láthatatlan ember
Beszélnünk kell Kevinről. Igencsak találó cím egy nem mindennapi történethez. Adott egy család: két gyerek (az egyikük Kevin) és a szülők. Az anya, Eva leveleit olvashatjuk, amit a férjének küld. Amiben elmeséli a család történetét. Egy nem mindennapi, amerikai család történetét. Egy őszinte levélfolyam, amire sosem jön válasz. A Beszélnünk kell Kevinről nem azért óriási,… Read More Beszélnünk kell Kevinről
Régóta vártam erre a könyvre. Tavaly karácsony előtt, amikor benyújtottam a választható listát az ünnepre meglepetésnek szánt és szóba jöhető könyvekre, ez is felkerült. (Sajnos csak a harmadik helyre írtam fel, és megfeledkeztem a fontos tényről, miszerint a férfiak lineárisan olvasnak és gondolkodnak – tehát ha megvan az első (két) kötet, eszükbe sem jut megvenni… Read More A férjem valamit titkol