Ezt igazán elrontottam! Én, a nagy elvharcos, az önmagad elfogadásának szószólója, elkövettem egy óriási hibát! Most meg azon agyalok, hogyan tudom száműzni az egészet a gondolataimból, hogyan tudok olyan lenni, amilyen még reggel voltam. Reggel, amikor még boldog tudatlanságban morfondíroztam azon, hogyan áll a kiválasztott szoknya az inggel, és nem törődtem a részletekkel. Aztán vettem… Read More Nagyot hibáztam: vettem egy mérleget
Mindig is fiús lány voltam. Menekültem a szoknyától, utáltam a magassarkút, utoljára 16 évesen próbálkoztam a sminkkel és a körömlakkokkal. Nem azt mondom, hogy nem próbáltam nőiesen öltözni egy-egy alkalommal, de mindig is inkább a praktikus, sportos-elegáns ruhákat választottam – úgy éreztem, esetlenül viselkedek lányos cuccokban, ráadásul nem is én vagyok ilyenkor. Aztán eljött a… Read More Harminc vagyok, végre nőcis nő akarok lenni!
Számot vetek. Középkorú leszek. Vagy valami ilyesmi. Ma ünnepélyesen – tortával és családi ebéddel és pálinkával és köszöntésekkel – visszafordíthatatlanul is betöltöttem a 31. életévemet. Már ami a születés napját illeti. Az életem felét már megértem. A gyerek felét. A kereső felét. Nem matematikailag vagy statisztikailag gondolom, na jó – utóbbit nézve, legyünk pozitívak, ez… Read More Születésnapomra