Tudod mit szeretnék én? Hogy boldog gyerekkora legyen. Hogy ne kelljen semmi mással foglalkoznia azon kívül, hogy játszik. Hogy ebben a játékban tapasztaljon meg mindent, amivel a hétköznapokban is fog találkozni, hogy ismerje meg és tudja használni a képességeit és készségeit, hogy játék közben tanulja meg, milyen koncentrálni, miért jó, ha együttműködik, tanulja meg, mi… Read More A boldog gyerekkorért
Korábban inkább pozitív felhanggal bíró negatív tulajdonságnak, munkahelyen, állásinterjún, általános jellemzésnél pedig jó beugrónak gondoltam, hogy maximalista vagyok. Mert tényleg az vagyok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem annyira pozitív dolog, sőt, ráadásul ahelyett, hogy katalizátorként működne bennem, kiderült, hogy kézenfogta a parázást is. Az egész azzal kezdődött, hogy ügyes gyerek voltam. Jól tanultam,… Read More Ezért ne legyél maximalista!
Nem vagyok benne egészen biztos, hogy miért gondoljuk, játszani csak gyerekként lehet. Ritka ugyanis, hogy az ember (lánya) magának keressen bármilyen társast, kártyapaklit, fejtörőt, és valljuk be, maximum akkor bámulunk nosztalgiával eltelve a polcokon sorakozó dobozokra, ha a rokon gyerkőcnek kell szerezni valami meglepetést egy-egy ünnep alkalmából. Pedig játszani jó, felnőttként is, még ha nem is… Read More Társasjáték – felnőtt módon