Csendes az éjszaka. Csak egy-egy autó suhan halkan az utcán, a kristálytiszta égbolton fényesen világítanak a csillagok. Csend van, nyugalom van, a kis zöld szobában halkan szuszog a hároméves. Békésen alussza álmát. Radnótit olvasok. A Hetedik eclogát. És híreket, szörnyű híreket a világból. Tőlünk kicsit több mint 1000 kilométerre, szinte a szomszédban fegyverek ropognak, bombák… Read More Egy háború éjszakája
Elismerésre már pedig szükségünk van. Mindenkinek. És nem csak akkor, amikor a gödör alján érezzük magunkat, akkor is, ha minden rendben van körülöttünk. Mindez a Liebster Blog Award kapcsán jutott az eszembe, amikor az általam díjazott egyik blogger azt írta, különösen jól esik neki most az elismerés, amikor lent van, mert adott neki egy lökést felfelé.… Read More Díjat mindenkinek!
Ül a kávézó lépcsőjén, koszos, szürkére kopott, időrágta télikabátjában, feslett farmerjában, a lábán vagy két mérettel nagyobb cipő. Az arca megviselt, akár egy háborús harcosé, nagy, gondozatlan szakálla körülöleli az arcát, de tiszta a szeme, kontaktust keres. Közben lassan hull alá a tavaszi eső. Odakint fiatalok, mulatoznak, az öreget szekálják, kicsit tartanak is tőle, hátha… Read More Láthatatlan ember