Olvasásban a közösség – mégis van, aki olvas!

A mai gyerekek nem olvasnak. Legalább is ezt halljuk mindenhonnan, funkcionális analfabétákról szólnak a statisztikák, elrettentő példákról számolnak be a tanárok, kevés könyv fogy a piacon. Mi két éve indítottunk egy ifjúsági olvasóklubot, és köszönjük, jól van. Heroikus vállalkozásként cikkezett a kezdeményezésről a helyi sajtó, amikor elindult útjára a klub, valójában magunk sem gondoltuk, mekkora… Read More Olvasásban a közösség – mégis van, aki olvas!

Pocakkal előre

Mindenki terhes. Amióta az első gyerekes bejegyzés megszületett, nemcsak a kérdésekre adott válaszok szaporodtak meg, hanem a környezetemben kisebb-nagyobb pocakkal szaladgáló nők is. Mindenki állapotos. (Jobban szeretem ezt a szót, és ezt nem csak a magyartanár mondja belőlem, hanem mert azt gondolom, a várakozással teli 9 hónap állapot, és nem teher – ennyit a szemantikáról.)… Read More Pocakkal előre

Holtodiglan leláncolva

Ha valaha bíztál az emberekben, ha valaha bíztál a szerelmedben, ha valaha bíztál magadban, akkor minden megkérdőjeleződik benned, ha ezt a könyvet elolvasod. Ez persze sablon, és mindenki elmondja, aki olvasta és értékelte ezt a kötetet, de a Holtodiglan napokkal a befejezése után is kísért, és néha nyomaszt. Olyan alapvető értékeket (vagy gondolatokat?) fordít meg… Read More Holtodiglan leláncolva

Nehogy bemenj, ott olvasnak!

Hétfőn elmentünk olvasni a gyerekekkel. Van egy olvasóklubunk – szeretünk szinte lehetetlen dolgokat életre hívni. Hiszünk benne. Szóval hétfőn elmentünk olvasni a gyerekekkel. Más gyerekeknek. Húsvéthétfőn – ugyanis a programot szervezőknek az a jópofa ötlet jutott az eszébe, hogy idén – két év után – nem rajzfilmet vetítenek, hanem meseolvasást szerveznek. Volt kis kuckós termünk,… Read More Nehogy bemenj, ott olvasnak!