Egy ideje jegelem ezt a gyerekkérdést – itt a blogon és amúgy a hétköznapokon is. Nem csak azért, mert szokásom 2-3 (néha 5-6) havonta visszatérni a témára (és ezt nem kívánom megváltoztatni), hanem mert közben rengeteg impulzus ér, és bizony, az ember (és főleg a gondolatai) változnak. Legutóbb nagy vihart kavart a gyerekvállalással kapcsolatos irigykedésem,… Read More Már nem irigykedek, mert gyereked lesz
Valamikor a húszas éveim közeledtével valaki azt mondta, ne akarjam siettetni az időt, a húszas évek tovaszállnak majd, akár egy pillanat, aztán beköszönt a harminc, ott pedig nem egy-egy év, hanem az évtized fog hirtelen elsuhanni. Nevettem. Körülbelül 18 éves voltam, és baromira felnőtt akartam lenni. Igazi felnőtt. Felnőtt élettel, felnőtt problémákkal, olyan felnőttes –… Read More Öregedésem jelei
Sok aktív nap után csendben keresi az ember magában a katarzist, a megnyugvást élményét, az önnön vállon veregetés jogosságát, helyette pedig üres csend marad, mardosó hideg (vagy meleg, ez az éppen elfogyasztott étel-ital minőségétől függ), és az érzés, hogy kiönthessük valakinek (inkább valakire) a bent kavargó zagyvalékot. Ott volt például a hétvégén a sör. Nem… Read More Hétvégi szűrő