Őszintén sajnálom, hogy engem egyáltalán nem hoz lázba a nagy nyilvánosságot kapott Oravecz vs. Tibi atya (ál)konfliktus, főleg, hogy mindkettő rendszeridegen nekem. Persze látok néha-néha felbukkanó bölcsességeket mindkét oldalról, de olyannyira nem foglalkoztat, hogy egyszerűen nem értem, miért ezzel van tele a net. Miután mindenki kicikkezte magát és állást foglalt a kérdésben, szerintem beszéljünk inkább… Read More Idézz a neten, megmondom, ki vagy!
Életünk során folyton-folyvást olyan helyzetekbe keveredünk, amikor határoznunk kell, merre folytatjuk azt a bizonyos utat. Magánéletben, munkában egyaránt. Mindig arra törekszünk, hogy jól döntsünk, így aztán folyamatosan stresszhelyzetbe taszítjuk magunkat. Mert soha nem lesz senki, aki előre garantálja, hogy a döntés következtében jó felé indulunk. Szerintem viszont nem itt kezdődik a dolog, eggyel korábban. Amikor… Read More Korábban döntesz, mint gondolnád
Utálom a reggeleket. Nem, nem csak azért, mert újra csörög az óra. Nem azért, mert a legszebb álmomba kiabál a vekker, nem azért, mert pont megvan a legkényelmesebb hely, nem azért, mert pont reggel 6-kor simogat kedvesen a takaró, pont most a legpuhább, pont most a legjobb. Nem ezért. Hanem mert amint kiteszem a lábam… Read More Ezért utálom a reggelt
Ez a könyv olyan, amit nem lehet megszakítva olvasni, olyan, ami lebilincsel egy éjszakára. Olyan könyv, aminek az olvasása közben figyelmeztetned kell magad: ilyen is van, miközben hangosan szeretnél kiabálni, hogy a szereplők ébredjenek fel, hogy mégis csak legyen ez egy elképzelt világ. Olyan könyv, ami akkor sem ad kielégítő választ a kérdéseidre, még ha… Read More Hosszú éjszaka Észak-Koreában