Szögezzük le az elején: nem vagyok sorozatfüggő. Még csak tévét sem nézek gyakran. Ennek nem az az oka, hogy nem akarok – akarok én, de borzalmas a kínálat, az esetek nagy többségében pedig egész egyszerűen nincs rá időm. Szóval, ha néha-néha a képernyő elé keveredek, többéves és megbízható, csajos filmeket vagy sorozatokat keresek – kellő limonádés túra elalvás előtt. És néha tanulok belőlük!

Persze nem tartom normálisnak, ha valaki (csak) szappanoperán él – de most nem kívánok ellenkampányolni, leírták már előttem sokan, milyen negatív hatásokkal jár a folytonos tévézés, és a hasznos oldalról is lehet anyagot találni – a csatornák píárosainak is meg kell élnie valamiből.

Nyilván az elmúlt húsz évben láttunk förmedvény és határozottan jópofa sorozatokat is: gyűjtöttünk mexikói lány szemműtétjére, egy ország izgult a hazai karate bajnok sikeres nyomozásáért, összességében (szerintem) bírjuk a hullákat is (legalábbis a krimire vonatkozó nézettségi adatok ezt mutatják), és hát ott vannak ugye azok a bizonyos, nőcis szériák: feleségekkel, szinglikkel, hajmeresztő esetekkel, éveken keresztül nyúló rétestésztával. De ha megállunk egy pillanatra, tényleg találhatunk benne olyat, amiből lehet tanulni.

A barátságról

Nincs olyan sorozat, ahol a barátság nem kerül előtérbe. Az őszinteség, szeretet, önzetlen segítség, közös élmények mind-mind jelentősek. És nem azért, mert ezeket valaki kitalálja – hanem mert az életből veszik az alap példákat. Meddig mehetünk el egy kapcsolatban? Mikor és hogyan kell bocsánatot kérni? Mikor van vége egy barátságnak? – ha nem is örök érvényű igazságokat, de tanulhatunk a képes példákból.

A szexről

Hiába élünk egy felvilágosult világban, családi szocializációnk, hagyományaink és neveltetésünk, gátlásaink olykor határt szab(hat)nak a szexualitásunknak. A filmek viszont nyitottak ebben is (és most nem a pornóra gondolok), kimondanak-bemutatnak problémákat, kudarcokat, csábítási módszereket. Nyilván nem szexelni tanulsz meg egy sorozatból, de ha előtted mondják ki hangosan, ami a szívedet nyomja, már nem vagy egyedül – és talán könnyebb lesz beszélni róla.

A munkáról

Ha elvonatkoztatunk a társadalmi valóságot egyáltalán nem reálisan bemutató dél-amerikai szappanoperáktól, és nem a történelmi témájú szériákat nézzük, a munka (és olyan, vele kézen fogva járó következmények, mint az egzisztencia, lakás, társadalmi érték stb.) is előtérbe kerül a tévésorozatokban. Nem is maga a munkafolyamat, hanem az emberi tényező – ha az elképzelt szereplőt előléptetik vagy éppen elveszíti a munkáját. Hogyan éli meg egyik-másik helyzetet az ember (lánya)? Hogyan kell vagy nem kell lépni egy-egy szituációban? – mind követhető, és ha nem is tanulható, bírálható.

A hibákról

Hibákat már pedig követünk el. Az esetek nagy részében nem önszántunkból – de a felelősséget mi viseljük. A sorozatokban végtelen skálán lehet hibát elkövetni (sokszor folyamatosan loopolva): a legapróbb dekor kiválasztásától a párkapcsolaton belüli krízis jó/rossz megoldásáig. De nem arra gondolok itt, hogy milyen jó a képernyőn innen felkészülni az esetleges mulasztásra, problémára – hanem arra, hogy ezeket el lehet kerülni, a tévedések után lehet javítani. Mert az életben – szerencsére – nem csak egy forgatókönyv létezik.

 

Fotók: pixabay.com

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Facebook oldalamhoz, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Mondd el a véleményedet, oszd meg a bejegyzést, ha tetszett a poszt, és olvasd el a többit is!