Tudod mit szeretnék én? Hogy boldog gyerekkora legyen. Hogy ne kelljen semmi mással foglalkoznia azon kívül, hogy játszik. Hogy ebben a játékban tapasztaljon meg mindent, amivel a hétköznapokban is fog találkozni, hogy ismerje meg és tudja használni a képességeit és készségeit, hogy játék közben tanulja meg, milyen koncentrálni, miért jó, ha együttműködik, tanulja meg, mi az a pont, amikor csak magáért kell kiállnia, de közben feledkezhessen bele a játék örömébe, legyen ez az ő feladata.
Boldog gyerekkor. Mind azt szeretnénk a gyerekünknek. Boldog gyerekkor, ami nem egyenlő az áruháznyi játékkal, babákkal, kockákkal, kirakóval, könyvekkel. Nem egyenlő az „azt csinálsz, amit akarsz” elvvel. De egyenlő az odafigyeléssel, a törődéssel, a beszélgetéssel, az őszinteséggel és közös játékkal.
Olvasom közben megint, hogy egy négy gyerekes család támogatásra szorul. A nagymamájuk neveli őket, most már a legidősebb testvér érettségire készül. Kérik – és nyilván nem ők, hanem az őket felkaroló alapítvány – hogy ha tehetjük, segítsük őket. Ha csak 1000 forinttal, vagy akár rendszeres (értsd havi) utalással, akkor tegyük meg. Hogy ne kelljen a már összegyűjtött és a továbbtanulásukra félretett pénzt megkezdeni/felélni. És mert a nagyi, aki – szerencsére – még mindig gondjukat viseli, már nem annyira fáradhatatlan, mint korábban.
Amikor ezt olvasom, elszorul a szívem. Tudod, hányadik család ez ma Magyarországon? Tudod, hányadik, ahol ilyen-olyan indok, háttértörténet, élethelyzet miatt a gyerekeknek nehéz sorsuk van? Nem gondolom, hogy nem boldog, hiszen, ha szeretet van, akkor minden van, de minden esetre nehéz, nehezebb, mint az átlagnak, akinek nem az a kérdés, melyik sajtból ehet vagy melyik játék mellé üljön le. Ők azok a gyerekek, akik minden egyes nap sokkal-sokkal több nehézséggel küzdenek meg, akik már nagyon korán találkoznak az olykor felnőtteket is megterhelő kihívásokkal. Legyen szó üres hűtőről, hiányzó családtagról, nehéz életkörülményről, pénztelenségről, bántalmazásról, betegségről.
Tudod, nekem 3 éves a lányom. Nagy barna szemeivel ártatlanul és bizakodva tekint az őt körülvevő világra. Még nem tudja, mennyi kihívás, nehézség, stoptábla veszi körbe. Még nem tudja, hogy az élet néha könyörtelen és igazságtalan. Azt szeretném, hogy boldog gyerekkora legyen. És azt, hogy a többi 1-3-10 évesnek is az legyen.
Tudom, hogy mindenkit nem lehet megmenteni. De azért megpróbálhatnánk.
Ha segíteni akarsz a fent említett családnak:
Heti Betevő Egyesület
Magnet Bank
16200010-10111510
Közlemény: NAGYI
S.W.I.F.T BIC: HBWEHUHB
IBAN: HU51 1620 0010 1011 1510 0000 0000
Részletek Tapasztó Orsi instagramján, katt ide.
Ez a bejegyzés nem együttműködés vagy reklám céllal jött létre, egyszerűen csak szembe jött a sztori az Intsagramon. De fontos. Szerintem.