Ki kell-e mondani? Szükségünk van rá, hogy elhangozzon az a bizonyos szó, szeretlek. Hogy hozzám tartozol. Hogy az enyém vagy. Utóbbit jóérzésű ember nem nagyon akarja, bármennyire is szimpatikus a rövidke mondat. Valakié lenni utoljára Charlie-nál működött (emlékszem, amikor óriási sláger volt a dal, valamikor a kilencvenes évek közepén, jóapám bőgetve hallgatta – meg a… Read More Ki kell mondani?
Félelmetes, milyen jó témát adnak a női oldalak. Korábban már írtam az egészséges birkaszellem fenntartásáról, meg a csudajó és főként hasznos, a párkapcsolati monogámiát fenntartó ötletekről, de ma ismételten sikerült klassz kalandba bonyolódnom az „így csinálhatsz vadító, de legfőképpen előnyös (értsd vékonyító) fotókat a nyaraláson”-tippek bemutatásával. Én tényleg értem, hogy egy csomó hülye nem gondolkodó… Read More Posztolj pózolva!
Van abban valami furcsa elfogódottság, amikor az ember kikíséri a másikat az állomásra, a buszpályaudvarra, a repülőtérre, csomagot cipel, jó utat kíván, papírokat ellenőriztet. Ma reggel, amikor két ütemben sikerült a családomat elfuvarozni az indulási pontra, kaján örömet éreztem a vasútállomás környékén ébredező taxisok legnagyobb bosszúságára (no lám, nekem hajnalban már két köröm is volt),… Read More Napi csoda
Mindenki terhes. Amióta az első gyerekes bejegyzés megszületett, nemcsak a kérdésekre adott válaszok szaporodtak meg, hanem a környezetemben kisebb-nagyobb pocakkal szaladgáló nők is. Mindenki állapotos. (Jobban szeretem ezt a szót, és ezt nem csak a magyartanár mondja belőlem, hanem mert azt gondolom, a várakozással teli 9 hónap állapot, és nem teher – ennyit a szemantikáról.)… Read More Pocakkal előre
„Tudom, senki nem olvassa, de néha amikor unatkozom, vajjal kenem be magamat, bebújok egy hálózsákba és végigcsúszok a konyhapadlón, eljátszom, hogy csiga vagyok.” Sokadik ismerősömnél látom ezt a kiírást a Facebookon a napokban, gondolom a klasszikus terjedő hülyeség, amikor megpróbáljuk mérni, vajon hány embert sikerült interakcióra buzdítanunk, ha már az esős pünkösdhétfőn nem lehet tavasz-szelfit,… Read More Mindennapi posztjaidat oszd meg velem ma
Üresen kong az épület a léptektől, a folyosó mindkét oldalán nyitott ajtók sora, terjed a fertőtlenítő szaga, amolyan „kórházszag”, keveredik az áporodott izzadtság az ágyakon hónapok óta fekvő testek kipárolódásával, szúrja az ember orrát, a kint viháncoló napsütés meg egyre hívogat. Nagy levegő kell, ha bent akarok maradni, már pedig akarok, látogatóba jöttem az idősek… Read More Szociális körkép
Adott egy piros bőrnadrágos fickó, egy végtelenül naiv vöröshajú nő, egy kajánul kacagó, üvegpalotában élő, folyton kaszát hurcoló másik nő, egy bíró, egy pap, egy bérgyilkos, pár őrangyal, néhány egyetemista, a nyüzsgő London – és kész egy kacagtató, igazán szórakoztató kis regény a Menny és a Pokol harcáról. Imre Viktória Anna kötete, a Kísértés Rt.… Read More Kísért a Kísértés Rt.
Volt egy kis vitám a szolgáltatóval. Tömbházban lakóként lakásszövetkezethez tartozunk, rajtuk keresztül fut az összes általános költség, az ügyes-bajos hétköznapok. Kaptam aztán egy frankó tavalyi elszámoló levelet (áprilisban), hogy tartozást sikerült felhalmozni, harmincvalahányezer hátralékot. Mindez még hihető is lenne, ha nem csoportos beszedéssel fizetnék (értsd a megbízott akkor és úgy turkál a folyószámládban, amikor és… Read More A hibás fantom
Van egy virágom, sivatagi szegfű. Illetve egy barátom azt mondja, annak hívják. Évek óta azzal szórakozik, hogy nem akar kinyílni. A virág. Pedig rendes kis virágzó három tő volt, amikor hozzám került, babusgattam, locsolgattam, egy nyarat gyönyörködtem benne, aztán eltettem télire pihenni. A következő nyáron szerintem megsértődött. Egyre kuszább volt, egyre élettelenebb. De azért én… Read More Sivatagi szegfű
Hetek óta sóvárogva nézegetem (felváltva) a butikok kirakatában villogó bikiniket és a szomszédos fagyizó édestölcsérében bujkáló csokoládé-málna-eper-tiramisu-somlóigaluska (igen, somlói galuska fagyiban!) gombócokat. Kicsit örülök, amikor reggel pont be tudom csúsztatni az öv végét a farmer második bújtatójába, közben meg azon töröm a fejem, mennyire leszek hullafáradt, amire este hazaérek, úgy értem érzek-e majd késztetést a… Read More Kinek edzel ma? Evés és mozgás tízpercben.