Szeretném azzal kezdeni, hogy hát ez olyan izé. Tudjátok, az az izé, amit akkor mondunk, amikor izé. Mert ez a könyv olyan. Izéféle. Ettől pedig kicsit keszekuszán érzem magam. Mert nálam egy könyv vagy jó vagy nagyon jó (és további fokozási fázisok) vagy rossz, bűnrossz és társai, de izéféle nem szokott lenni. Hát ez az.… Read More A bosszú Pradát visel
Nem nagyon olvastam még olyan könyvet, ahol végig viszketett a tenyerem, hogy valakit jól pofán vágjak a szereplők közül. Azt hiszem szórakoztató, vicces könyvre számítottam, amikor ennek nekiálltam, de nem jött be a várakozás, ugyanakkor mégsem vagyok csalódott, mert tökéletesen lefestett egy olyan világot, amivel soha nem tudtam azonosulni. Szögezzük le az elején: nem, nem… Read More Az ördög Pradát visel
Férfi és nő között igenis létezik barátság – állítják sokan, míg legalább ugyanennyien vannak, akik nem hogy nem hisznek benne, példák tucatjait tudják sorolni, amikor biztos, hogy nem működik. A pro tábor elvei szerint létezik a tiszta szeretet, amikor nem látjuk a másikban az ellenkező nemet, nem vonz minket szexuálisan, míg a kontra tábort erősítők… Read More El nem csókolt csók – körkép a férfi-nő barátságról
Egy szakítás mindig nehéz. Főleg, ha nem klasszikus – nem párkapcsolati. Munkatársi, barátság vége, a közös munka legvége. Nehéz meghozni a döntést. Nem tudom, kinek nehezebb. Annak, aki meghozza, vagy aki tudomásul veszi? Ilyenkor nincs nagyon mit csinálni. Egyik oldalról sem. Talán csendben maradni és békét keresni. Szakítani valakivel, akivel évekig együtt dolgoztál, sokkal rosszabb,… Read More Egy kapcsolat margójára
Egyáltalán nem új keletű, még csak nem is mókás (az érintetteknek), amikor a szép felnőttkorba érvén (értsd van munkád, van állandó partnered, netán házassági anyakönyvi kivonatod is) ismerősök és idegenek is rendre megtalálnak a kérdésükkel (mikor lesz gyerek?). Többségüket csak a jó szándékú kíváncsiság vezérli (nyilván ismerjük a jó szándék és a pokol jól működő… Read More Visszatérő gyerekes kérdések
Van abban valami furcsa elfogódottság, amikor az ember kikíséri a másikat az állomásra, a buszpályaudvarra, a repülőtérre, csomagot cipel, jó utat kíván, papírokat ellenőriztet. Ma reggel, amikor két ütemben sikerült a családomat elfuvarozni az indulási pontra, kaján örömet éreztem a vasútállomás környékén ébredező taxisok legnagyobb bosszúságára (no lám, nekem hajnalban már két köröm is volt),… Read More Napi csoda
Van egy virágom, sivatagi szegfű. Illetve egy barátom azt mondja, annak hívják. Évek óta azzal szórakozik, hogy nem akar kinyílni. A virág. Pedig rendes kis virágzó három tő volt, amikor hozzám került, babusgattam, locsolgattam, egy nyarat gyönyörködtem benne, aztán eltettem télire pihenni. A következő nyáron szerintem megsértődött. Egyre kuszább volt, egyre élettelenebb. De azért én… Read More Sivatagi szegfű
Delírium. Elsőre főként egy brüsszeli kocsma jut eszembe (jó kis hely, igazán hangulatos, több tucat remek belga sörrel), másodszor pedig maga a szó jelentése, mint önkívület, tudatzavar, de biztos nem a szerelem. Elsőre nem. Másodszor sem. Nem gondolom, hogy a szerelem tudatzavar, de lehet már nem gondolom, férjes asszonyként (hú, micsoda nagy szavak) bizony nem… Read More Az a bizonyos delírium
Kacsázik előttem a félretaposott magassarkújában, elhiszi, hogy szexi a zsírtól duzzadó, kilógó dereka a csípőnadrágból, nyáron baby-dollban flangál (a pasija is), állítólag trendi a szaggatott farmerja, ami nem csak előnytelen, de még szarul is néz ki, kikopott melegítőalsóban éhesen, nyűgösen várja a vacsorát, piszmogva öltözik, laposan hátrales, ha nem tetszik, amit fél füllel hall, ugrásra… Read More Bohóchal