Mi, szeplősök, nem egyszerűen csak örülünk az első igazi (tavaszi) napsugárnak, az öröm az arcunkra van írva. A szó szoros értelmében. A télen elhalványult, bágyadt pöttyök ugyanis rögtön megjelennek, vígan tarkítva az arcot (kinek a kezét, lábát is). Pedig a szeplősök nagy része ki nem állhatja, amikor az első napos délutánt követően rögtön kérdést kap:… Read More Szeresd a szeplőt!
Kedves Melegfront! Mindig nagyon örülök, ha megérkezel, pláne akkor, amikor érkezéseddel laza plusz 25 fokos hőmérsékletet generálsz (az előző napi 17 fokhoz képest). Jót tesz ez nekünk, embereknek, a szikrázó napsütés és a ránk szakadó, szinte nyomasztó meleg. Olyannyira jót tesz, hogy teljesen szétesünk a hatásodtól, és alapvető dolgokat hajmeresztő módon kezdünk csinálni, mondjuk a közlekedésben.… Read More Levél a melegfrontnak
Utálom a reggeleket. Nem, nem csak azért, mert újra csörög az óra. Nem azért, mert a legszebb álmomba kiabál a vekker, nem azért, mert pont megvan a legkényelmesebb hely, nem azért, mert pont reggel 6-kor simogat kedvesen a takaró, pont most a legpuhább, pont most a legjobb. Nem ezért. Hanem mert amint kiteszem a lábam… Read More Ezért utálom a reggelt
Meleg van. Ez nem azért írom, mert beszélek a virágoknak locsolás közben (amúgy is szoktam, a sütiknek is szüksége van szeretetre), hanem mert a napok óta hűségesen kitartó kánikula nem tágít, és bizony, lassan fejre megy. Meleg van. Ott vannak például a posztok a közösségin, szerintem egy új őrület van születőben (fotózd a hőmérőt az… Read More 35 (fok) felett
Üresen kong az épület a léptektől, a folyosó mindkét oldalán nyitott ajtók sora, terjed a fertőtlenítő szaga, amolyan „kórházszag”, keveredik az áporodott izzadtság az ágyakon hónapok óta fekvő testek kipárolódásával, szúrja az ember orrát, a kint viháncoló napsütés meg egyre hívogat. Nagy levegő kell, ha bent akarok maradni, már pedig akarok, látogatóba jöttem az idősek… Read More Szociális körkép
Hetek óta sóvárogva nézegetem (felváltva) a butikok kirakatában villogó bikiniket és a szomszédos fagyizó édestölcsérében bujkáló csokoládé-málna-eper-tiramisu-somlóigaluska (igen, somlói galuska fagyiban!) gombócokat. Kicsit örülök, amikor reggel pont be tudom csúsztatni az öv végét a farmer második bújtatójába, közben meg azon töröm a fejem, mennyire leszek hullafáradt, amire este hazaérek, úgy értem érzek-e majd késztetést a… Read More Kinek edzel ma? Evés és mozgás tízpercben.
Csak 4 óra legyen, csak 4 óra. Ó, kérlek, bárcsak 4 óra lenne csak. Vagy inkább 3, akkor még nyugodtan elfordulhatok a másik oldalamra, jaj, olyan kényelmes volt így feküdni, a huzat hűvössége finoman körülöleli a lábamat, jó meleg a takaró a derekamnál, egy alig mozdulással arrébb fordulok, de csak egy kicsit, egész éjjel nem… Read More Reggeli első
Álmos a reggel, a bágyadt napsütést csak az élénk szél fújja az arcunkra, ahogy a megállóban várunk, robog a busz előre, ébredezik a reggel, nő a forgalom, tanszünet van, csak az indul, akinek tényleg mennie kell. És a feltartóztathatatlan öreglány. Hosszú hétvége volt, majdnem éhen haltunk, hiába a teli hűtő és az előrehozott, aprólékos bevásárlás,… Read More Reggeli harcos