Egyedül, mobiljukat nyomkodva reggeliznek a magyarok – olvasom ma, kivételesen a laptopom előtt ülve, miközben ebédelek. A kivétel a laptopnak is szól meg az ebédnek is, jellemző, hogy PiciLá mellett a fotelban eszem, ha ketten vagyunk, és valószínűleg marad is ez a szokás, amíg el nem jön az etetőszékes időszak. (A másik lehetőség, hogy apukájával… Read More Mobilnyomkodás közben fogok gyereket nevelni?
Olykor mindannyian kerülünk válságba. A szürke hétköznapok, hajtós munka vagy egy egyszerű megfázás is taszíthat minket olyan mély gödörbe, amikor nem hogy kimozdulni, de még csak olvasni sincs kedvünk. Pedig az olvasás fel- és kiszabadít, oldja a stresszt, új utakra vezet. Van azonban úgy, amikor a legaktívabb könyvmolyok is árnyékként vonszolva magukat tanácstalanul álldogállnak a könyvespolc… Read More Mit olvass, ha válságban vagy?
A mai gyerekek nem olvasnak. Legalább is ezt halljuk mindenhonnan, funkcionális analfabétákról szólnak a statisztikák, elrettentő példákról számolnak be a tanárok, kevés könyv fogy a piacon. Mi két éve indítottunk egy ifjúsági olvasóklubot, és köszönjük, jól van. Heroikus vállalkozásként cikkezett a kezdeményezésről a helyi sajtó, amikor elindult útjára a klub, valójában magunk sem gondoltuk, mekkora… Read More Olvasásban a közösség – mégis van, aki olvas!
Kedves és szerethető, jópofa lányregény. Egy barátom ajánlására vettem kézbe Imre Viktória Anna második regényét, Az Őrült Hold alatt címűt, ráadásul azzal az ígérettel, hogy még jobb lesz, mint a Kísértés Rt.. Összességében pedig tényleg, annak ellenére, hogy valóban lányregény (ez nem baj, csak én nem ugrálok értük), ellenben okos, szórakoztató és kalandos is. Tetszik… Read More Az Őrült Hold alatt
Szeretném azzal kezdeni, hogy hát ez olyan izé. Tudjátok, az az izé, amit akkor mondunk, amikor izé. Mert ez a könyv olyan. Izéféle. Ettől pedig kicsit keszekuszán érzem magam. Mert nálam egy könyv vagy jó vagy nagyon jó (és további fokozási fázisok) vagy rossz, bűnrossz és társai, de izéféle nem szokott lenni. Hát ez az.… Read More A bosszú Pradát visel
Nem nagyon olvastam még olyan könyvet, ahol végig viszketett a tenyerem, hogy valakit jól pofán vágjak a szereplők közül. Azt hiszem szórakoztató, vicces könyvre számítottam, amikor ennek nekiálltam, de nem jött be a várakozás, ugyanakkor mégsem vagyok csalódott, mert tökéletesen lefestett egy olyan világot, amivel soha nem tudtam azonosulni. Szögezzük le az elején: nem, nem… Read More Az ördög Pradát visel
Ismered azt a típust, aki a munkaidő befejezése után még órákig marad, rendezget, kering, új feladatot talál ki magának – hogy ne kelljen hazamennie? Ismered azt, aki néha panaszkodik, hogy nincsenek barátai, de akkor sem mozdul ki a négy fal közül, ha egy egész társaság hívja? Ismered azt, aki mindenféle okokat kitalál, hogy ne kelljen… Read More Önként vállalt mártírság
Régóta vártam erre a könyvre. Tavaly karácsony előtt, amikor benyújtottam a választható listát az ünnepre meglepetésnek szánt és szóba jöhető könyvekre, ez is felkerült. (Sajnos csak a harmadik helyre írtam fel, és megfeledkeztem a fontos tényről, miszerint a férfiak lineárisan olvasnak és gondolkodnak – tehát ha megvan az első (két) kötet, eszükbe sem jut megvenni… Read More A férjem valamit titkol
Hétfőn elmentünk olvasni a gyerekekkel. Van egy olvasóklubunk – szeretünk szinte lehetetlen dolgokat életre hívni. Hiszünk benne. Szóval hétfőn elmentünk olvasni a gyerekekkel. Más gyerekeknek. Húsvéthétfőn – ugyanis a programot szervezőknek az a jópofa ötlet jutott az eszébe, hogy idén – két év után – nem rajzfilmet vetítenek, hanem meseolvasást szerveznek. Volt kis kuckós termünk,… Read More Nehogy bemenj, ott olvasnak!