Nem tudok szabadulni tőled. Nem tudok szabadulni a múlttól, az emlékektől, az érzésektől, csak rágódok-rágódok a kimondatlan szavakon, újra és újra összerakom a mondatokat, eljátszom a gondolattal, hogy ha legközelebb találkozunk, majd jól beolvasok neked, aztán ez a késztetés elmúlik, nem akarok beszélni se veled, nem akarom feleslegesen jártatni a számat, ha már úgyis elmúlt… Read More Az utolsó mondat
400 kilométert vezetek, hogy utolérjelek, pedig nem tudom ott vagy-e pontosan. Valamikor ott voltál, nekem meg csak halvány sejtésem van, merre is jársz mostanában. Megérkezem, úgy megyek be abba a házba, mintha mindig ide jöttem volna haza, magabiztosan lépek a kis lakásba, ott ülsz a szobában, az arcodon széles mosoly, mintha tudtad volna. Elkezd forrni… Read More Utazások
Egyáltalán nem új keletű, még csak nem is mókás (az érintetteknek), amikor a szép felnőttkorba érvén (értsd van munkád, van állandó partnered, netán házassági anyakönyvi kivonatod is) ismerősök és idegenek is rendre megtalálnak a kérdésükkel (mikor lesz gyerek?). Többségüket csak a jó szándékú kíváncsiság vezérli (nyilván ismerjük a jó szándék és a pokol jól működő… Read More Visszatérő gyerekes kérdések
Elindulok a neten. Korán reggel kávézás közben megnyitom a Facebookot, és végre megtudom, mit is tehetek magamért. Csak a nekem szóló oldalak aktuális (vagy ezeréves, de aktuálisan megosztott cikkeit) nézegetem, különös figyelmet szentelve a nőknek szóló posztoknak. Először is kiderül, miért jó a reggeli kávéfogyasztás, de aztán kétségbeesek, mert rájövök, csak pár órával később kellene… Read More Ha a női oldalakat követném
Meleg van. Ez nem azért írom, mert beszélek a virágoknak locsolás közben (amúgy is szoktam, a sütiknek is szüksége van szeretetre), hanem mert a napok óta hűségesen kitartó kánikula nem tágít, és bizony, lassan fejre megy. Meleg van. Ott vannak például a posztok a közösségin, szerintem egy új őrület van születőben (fotózd a hőmérőt az… Read More 35 (fok) felett
Az ember mindig olyan naiv. Hisz abban, hogy bizonyos dolgok megtörténte után az azzal összefüggő dolgok elkezdenek változni. Nem nagy dolgokra gondolok. Pl. amikor kevés zöldséget és gyümölcsöt eszel (pedig tudod, hogy egészségesebb lenne többet fogyasztani), bízol benne, hogy majd nyáron, a szezonban a sok finomság láttán többször választod majd a boltban, a zöldségesnél –… Read More A pihenés margójára
Vannak félelmetes könyvek. Nem azért, mert az ember lerágja olvasás közben a tíz körmét, vagy nem mer éjjel kibújni a takaró alól, hátha elkapja a főszereplő fenevad, hanem mert egyszerűen igazak. Vagy igazak lehetnek. Amikor nekiálltam a Kártyavárnak, elsőre csak a híre vonzott. Aki ajánlotta, látta a könyvből készült sorozatot is, és – talán nem… Read More Keverés, osztás, játszma
Nem vagyok elájulva. Olvastam egy ifjúsági regényt, név szerint az Üvegtrón címűt. Az olvasó klubban ajánlották, én meg éppen olvasási nehézségekkel küzdöttem (értsd nem bírtam eldönteni, milyen irodalomra vágyom), így akadt a kezembe. Aztán nekiálltam, de az első tizenpár fejezet után letettem. Csak kerülgettem. Nem tetszett. Nem tudtam azonosulni a szereplőivel, a gondolataikkal, annak ellenére,… Read More Üvegtrónba zárva
13 százalékon áll a telefonom töltöttsége. Ugyanazon a 13 százalékon, ahol én is vonszolom magam ilyenkor csütörtök éjjel, amikor már nagyon fogy a lendület, amikor már nincs erő, amikor nem érdekel, hogy kint a bejáratnál órák óta ég a villany, amikor dübörög a háttérben a Radiohead, amikor csendes estén, magányszőtte csendben csak a kijelző világít.… Read More 13 százalék
Komoly gond van a világgal. Ma reggel a szokásos netstírölés közepette összefutottam a Gucci legújabb divatbemutatójának galériájával. Az élményt a velvet.hu közvetítette, ide kell érte kattintani. Bizony mondom, szörnyű. Nem tragikomédia, annál is rosszabb. Siralmas. Női ruhába bújtatott férfiak (fiúk) futkoznak föl-alá a kifutón, NŐI RUHÁBA BÚJTATOTTAK! Nem, nem személyes ízlésről van itt szó, hanem… Read More Bújjanak női ruhába a srácok!