Még mielőtt bárki azt gondolja, ez a paraanya-blogolás csak a félelmekről és a kétségekről szól, meg kell mindenkit nyugtatnom, vannak sikerélmények is. Nem viccelek, amikor azt írom, egy 6 hetes baba mellett ez már nem megy csodaszámba, de 3 héttel ezelőtt, ha engem kérdez bárki, akkor maximum lemondóan legyintek: „Aha, lesz majd jobb…persze, 20 év… Read More Ezek a kezdő anya sikerei
Azt hiszem, kevés olyan dolog van, ami annyira elbizonytalanítaná a kedves „első gyerekes” szülőt, mint az öltöztetés. Főleg, ha téli a gyermek. És főleg, ha a szülő bizonytalan típus. Olyan, mint én. Paraanya, na. Mert hogy idén télen nem annyira téli az időjárás. Illetve nem csak. Karácsonykor konkrétan plusz 8 fokban jöttünk haza a kórházból,… Read More Az a fránya öltözködés
Kezdhetném azzal is, hogy tegnap végre először kiszabadultam. Nem mondatot akarok elemezni (pedig lehetne, annak idején a főiskolán jól belénk verték, hogy ha pedagógia pályára tévednénk mégis, akkor ne legyen gondja velünk a gyerekeknek – de ez egy másik történet), de több szempontból is vérzik a kijelentés. Nem igaz, hogy először. Voltam már kint (értsd… Read More Ezért fontos, hogy anya lehessen egyedül
Paraanyának lenni nem választás kérdése. Vagy alapból az vagy, vagy nem – de ha egyszer megnyered ezt a (nem túl) kitüntető címet, soha többet nem szabadulsz. Gyakorlott gyermeket nevelő barátaim amúgy is azt mondják, a baba születését követően úgyis mindig lesz valami, amin aggódhatsz (kb. 3×18 éves koráig, és még azt követően is), a konkrét… Read More Szégyelljem, hogy paraanya vagyok?
Hányszor, de hányszor hallottam a várandóságom alatt, hogy bizony, a gyermek megszületésekor majd érezni fogom. Tudni. Zsigerből. Olyan nincs, hogy nem. Minden jön majd magától, ösztönösen tudni fogom, mi a jó a kisbabámnak, fel fogom ismerni a kívánságát, egymásra hangolódunk, aztán – ezt már csak én teszem hozzá – jöhet a csupa rózsaszín máz a… Read More Paraanya színre lép, avagy hogy nem késik az anyai ösztön
„Én aztán nem fogom túlspilázni! Nekem elveim vannak! Majd a gyerek idomul hozzánk, nem mi fogunk ugrálni körülötte! Biztos nem aggódom túl!” Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokat, elveket, elképzeléseket tartottam, gondoltam, dédelgettem magamban korábban. Sőt, valójában sosem gondoltam magamról, hogy egyszer velem is megtörténik: paraanya leszek. Egész egyszerűen nem fért bele a magamról szép lassan… Read More Startvonalnál a paraanya
Végre igazi nyár! – írja a barátnőm üzenetben. Végre tényleg igazi – gondolom és érzem én is idén. Napsütéssel, pihenéssel, igazi kikapcsolódással. Olyan, amilyen régen nem volt. Többségében szerintem az okozza ezt a dolgot, hogy valami olyat keresünk felnőttként, amit a gyermekkorban hátrahagytunk. Felhőtlen szórakozást, gondtalan napokat, feltöltő nyaralást vagy kirándulást, mindezt megspékelve valódi szórakozással.… Read More Igazi nyár
„Most komolyan, a harmincas nők miért keresik állandóan a boldogságot?” Nem olyan régen tette fel nekem valaki ezt a kérdést, egy szakítással indokolva létjogosultságát, mert hogy az exe egész egyszerűen ezzel magyarázta, miért szeretné befejezni a kapcsolatot. „Mindenki ezt hajkurássza, ez folyik a tévéből, ömlik a netről, a blogokról, a pszichológiai előadásokból, ezt olvasod a… Read More Ezért keresik a nők a boldogságot
Érdekes dolog a hullócsillag-figyelés. Kapcsolódik hozzá az a jó kis hiedelem is, miszerint ha hullócsillagot látsz, kívánni kell valamit. Ilyenkor az ember lánya belead apait-anyait, hogy az éppen aktuális (főleg magánéleti) válságát és problémáját az univerzum gondjaira bízza, aztán hátradől – mondván ő megtett mindent – és bízik, hogy a csillagok odafönt addig térülnek-fordulnak, hogy… Read More Hullócsillag
Az egész azzal kezdődött, hogy jött egy üzenet a barátságcsoportba, nincs-e kedvünk egy hosszú hétvégére elutazni. De tulajdonképpen nem ezzel kezdődött, hanem azzal, hogy tizensok évvel ezelőtt egy osztályteremben (csak a rend kedvéért: huszonvalahány évvel ezelőtt egy másik osztályteremben) először osztálytársi kapcsolat kezdődött, aztán barátságféleség és padtársi bajtársiasság szövődött, végül a gyermekkorban összefonódott életszálak jó masszív… Read More Rómának, szeretettel