Ciki helyzetbe keveredtem a minap. Álltam a metróban szerelvényre várva, amikor elkezdtem bámulni egy fiút. Mert ismerős volt. Arra gondoltam, az egyik volt osztálytársam az, de nem voltam biztos benne. Aztán, mint egy tini, elkaptam a fejem, és kitartóan elkezdtem bámulni az alagút falát. Éreztem, hogy ő is néz, gondoltam ő a fiú, ha megismer,… Read More Elbújtam, mert nem ismertelek meg
Nem nagyon tértem magamhoz ettől a könyvtől. Igaz, nincs negyed órája, hogy befejeztem, de olyan súlyos nyomással nehezedik rám, hogy szinte fulladok, és nagyon nehezen hiszem el, hogy mindezt csak olvastam. Súlyos, nehéz könyv, valós képekkel, pontos társadalmi és helyzet ábrázolással, mély érzelmekkel. Németh Eszter első könyvétől valami könnyed szórakoztatást vártam. Kötéltánc címmel tulajdonképpen mindenre… Read More Kötéltánc
Nem tudom, akarok-e gyereket. Nyilván foglalkoztat a kérdés, és ezért teszem fel, de senki ne higgye, hogy ha egy nő kijelenti: „nem akarok”, akkor az pont a fordítottját jelenti. Ebben a témában biztos nem. Ott és akkor azon a ponton, abban a pillanatban így gondolja. Aztán lehet, hogy másnap, egy hónap múlva, 5 évvel később… Read More És ha mégsem akarok gyereket?
Repülni jó. Óriásgépeken ülve, sosem látott magaslatokból szemlélni az alattunk lévő világot, hihetetlen sebességgel jutni el az utazás végcéljához, szárnyak nélkül a felhő fölé emelkedni – a repülés nem véletlenül vonzza az embereket a kezdetek óta. Az pedig külön öröm, hogy a repülés „általánosodásával” egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy gépre szállva maguk is repüljenek.… Read More Levegőben dolgozni, bőröndből élni
Hideg van. Furcsán hideg. Pedig tudom, hogy vársz a vasútállomáson. Megígérted, én meg érzem is. Mindig érzem, mintha soha nem távolodnál el. De mostanában sokszor vagy távol. Pedig ugyanúgy hívsz. Ugyanolyan a hangod. Ugyanolyan minden. Mégis érzem. Tudom. Előbb tudom, mint te. Ez feszít belül. Téged is feszít, de téged más miatt. Pedig tudom az… Read More Állomás
Van ez a heppem, hogy mindenféle oldalakat olvasgatok – főként a saját magam szórakoztatására vagy inkább bosszantására (utóbbiról a pszichológusom azt mondaná, tuti mazochista vagyok, de most kézzel-lábbal kell tiltakoznom, bár ez igaz is lehet), de leginkább azért, mert szórakoztat. Egyszerűen írnom kell róluk. Szóval belefutottam egy szuper sorselemző mutatványba, no nem a klasszikus „vess… Read More A netes jóslat
Hetek óta forgatom magamban ezt a könyvet. Nehéz, mély, de főleg szubjektív. Nem a történet. Az, amit kivált belőled. Amit el kell tenni – egy polcra, egy fiókba, egy élethelyzetben kell elpakolni a megfelelő helyre. A párizsi feleség Hemingway első házasságának története a feleség, Hadley szemszögéből. Persze tudom, mindenki tudja amikor az első feleségről olvas,… Read More A párizsi feleség
Egyáltalán nem új keletű, még csak nem is mókás (az érintetteknek), amikor a szép felnőttkorba érvén (értsd van munkád, van állandó partnered, netán házassági anyakönyvi kivonatod is) ismerősök és idegenek is rendre megtalálnak a kérdésükkel (mikor lesz gyerek?). Többségüket csak a jó szándékú kíváncsiság vezérli (nyilván ismerjük a jó szándék és a pokol jól működő… Read More Visszatérő gyerekes kérdések
Divatbemutató – kicsit másképp. Szombathelyen négy éve hódít szakadatlan a kezdeményezés, amely egy évben egyszer, egy rövid estére kifordítja a világot, közel hozza a szokatlant, megfacsarja az arra érzékenyek szívét, és még azokat is utoléri, akik soha nem foglalkoztak a kérdéssel. Nem kézzel épít akadálymentes járdaszegélyeket, nem tüntet az elfogadás mellett, nem beszél légből kapott… Read More Kicsit (sem) másképp
Olyan különösek az emberek. Elfoglalva a saját ki világuk okozta luxussal, nem gondolva tovább a napokat. Ma különös, különleges emberekkel találkoztam, olyanokkal, akik a szívükkel látnak. Mélyen a szívedbe. És a fejedbe. De nem csak ezért különlegesek. Ülnek, néznek, lélegeznek, beszélnek, gondolkodnak, olyanok, mint bárki más. (Bárki más, értsd: a darwini elmélet szerint az ő… Read More Hello Darwin!