Igazság szerint nem tudom, hol kezdjem. Mindig örülök, amikor újabb és újabb hazai szerzők kötete kerül a kezembe. Ifjúsági krimivel még nem nagyon találkoztam (amennyiben az Emil és a detektívek vagy a De mit került a pitébe? című könyveket leszámítom, a 13 okom volt címűt pedig szándékosan nem sorolom ide, mert határozottan erőltetettnek és borzalmasnak… Read More Az ifjúsági krimi
Férfi és nő között igenis létezik barátság – állítják sokan, míg legalább ugyanennyien vannak, akik nem hogy nem hisznek benne, példák tucatjait tudják sorolni, amikor biztos, hogy nem működik. A pro tábor elvei szerint létezik a tiszta szeretet, amikor nem látjuk a másikban az ellenkező nemet, nem vonz minket szexuálisan, míg a kontra tábort erősítők… Read More El nem csókolt csók – körkép a férfi-nő barátságról
Hetek óta forgatom magamban ezt a könyvet. Nehéz, mély, de főleg szubjektív. Nem a történet. Az, amit kivált belőled. Amit el kell tenni – egy polcra, egy fiókba, egy élethelyzetben kell elpakolni a megfelelő helyre. A párizsi feleség Hemingway első házasságának története a feleség, Hadley szemszögéből. Persze tudom, mindenki tudja amikor az első feleségről olvas,… Read More A párizsi feleség
Egyáltalán nem új keletű, még csak nem is mókás (az érintetteknek), amikor a szép felnőttkorba érvén (értsd van munkád, van állandó partnered, netán házassági anyakönyvi kivonatod is) ismerősök és idegenek is rendre megtalálnak a kérdésükkel (mikor lesz gyerek?). Többségüket csak a jó szándékú kíváncsiság vezérli (nyilván ismerjük a jó szándék és a pokol jól működő… Read More Visszatérő gyerekes kérdések
Elindulok a neten. Korán reggel kávézás közben megnyitom a Facebookot, és végre megtudom, mit is tehetek magamért. Csak a nekem szóló oldalak aktuális (vagy ezeréves, de aktuálisan megosztott cikkeit) nézegetem, különös figyelmet szentelve a nőknek szóló posztoknak. Először is kiderül, miért jó a reggeli kávéfogyasztás, de aztán kétségbeesek, mert rájövök, csak pár órával később kellene… Read More Ha a női oldalakat követném
Az ember mindig olyan naiv. Hisz abban, hogy bizonyos dolgok megtörténte után az azzal összefüggő dolgok elkezdenek változni. Nem nagy dolgokra gondolok. Pl. amikor kevés zöldséget és gyümölcsöt eszel (pedig tudod, hogy egészségesebb lenne többet fogyasztani), bízol benne, hogy majd nyáron, a szezonban a sok finomság láttán többször választod majd a boltban, a zöldségesnél –… Read More A pihenés margójára
13 százalékon áll a telefonom töltöttsége. Ugyanazon a 13 százalékon, ahol én is vonszolom magam ilyenkor csütörtök éjjel, amikor már nagyon fogy a lendület, amikor már nincs erő, amikor nem érdekel, hogy kint a bejáratnál órák óta ég a villany, amikor dübörög a háttérben a Radiohead, amikor csendes estén, magányszőtte csendben csak a kijelző világít.… Read More 13 százalék
Vasárnap este van, csendes a belváros, lassú haldoklásban a Fő tér, szomorú, üresen tátongó teraszok, pedig dühöng a kánikula, idén talán még nem is volt ennyire jó az idő. Jólesik a talpamnak a térkő forrósága, sugározza a szinte augusztusi hétvége melegét. Hárman vagyunk, lassan ballagunk befelé szimpatikus kávézót, sörözőt keresve, de nem egyszerű. Vannak rutinos… Read More A csend estéje
Vihogunk. Mint a 16 éves kamaszok a ház előtt rajtakapás előtt, bringákat a bokornak támasztva, csak vihogunk. Egy házban lakunk a barátainkkal, talán egy kicsit féltünk is tőle az elején, hogy jószomszédi iszony vagy viszony lesz, de most, amikor vihogunk egy hosszú hét után, nincsenek kérdések. Támasztjuk a falat és egymást. Hosszú hét volt, stresszes,… Read More Egy hosszú hét margójára
Van abban valami furcsa elfogódottság, amikor az ember kikíséri a másikat az állomásra, a buszpályaudvarra, a repülőtérre, csomagot cipel, jó utat kíván, papírokat ellenőriztet. Ma reggel, amikor két ütemben sikerült a családomat elfuvarozni az indulási pontra, kaján örömet éreztem a vasútállomás környékén ébredező taxisok legnagyobb bosszúságára (no lám, nekem hajnalban már két köröm is volt),… Read More Napi csoda